Kunhegyes környékének kunhalmairól és a tomaji kápolnaromról

Az Alföldön utazó, a tájat figyelő ember tekintete gyakran megakad a nem ritkán 10 méter magas halmokon. Ezekről sokan nem is sejtik, hogy emberi kéz alkotásai. A legöregebbek közülük az alacsonyabb településhalmok : újkőkoriak és bronzkoriak. A láncolatban álló alacsony halmok őrhely ként szolgáltak egykoron. Elődeink a települések határait is gyakran jelölték határhalmok kal. A szabályos kör alakú, magas kunhalmok a kurgánok , azaz sírhalmok.

A Nagykunságban a halmok gyakran feltűnnek hol egy szántóföldből, hol pedig egy gyepterületből kiemelkedve. A 19-20. század fordulóján mintegy 2000 halom létezett az Alföldön. Az utóbbi fél évszázad sokat ártott a halmok állapotának. A nagyüzemi mezőgazdasági gazdálkodás az egyik fő okozója volt gyors pusztulásuknak. Rohamos pusztulásuk megakadályozását szolgálja az 1996-os természetvédelemről szóló törvény.

Kunhegyes környékén is sok halom kiemelkedésével törte meg az alföldi táj „tengersík vidékét”. Mára már igen kevés ezeknek a száma és a megmaradtak állapota sem mondható jónak. 2003-ban készített dolgozatomban 31 Kunhegyes környékén egykor lévő halomról sikerült több-kevesebb adatot, történetet gyűjtenem. Sajnos jó néhányról már csak a feljegyzések alapján tudjuk, hogy valaha voltak ( Fehér-, Sáfrán-, Miklós-, Kis-Bihari-, Nagy-Bihari-halom, Kele-, Rác-, Porcsin-halom.) Neve néhánynak megváltozott az idők folyamán (Túzok laponyag pl . Kis-Gergely halom nevet kapta). A Czibak-halom ról azt mesélték, hogy a 18. században egy Czibak nevű pásztor egy szegény arra járó utast kirabolt, s azt a halom mellett folyó Kakat vizébe fojtotta. Tettéért e halmon felakasztották. A Pénzes-halom ban bronzkori pénzeket találtak. A Purgány-halom a népi emlékezet szerint boszorkányok gyülekező helye volt. Telek-halom nevében is lakott helyre utal. Gara - és Bors -halom neve régi személyneveket őriz.

Győrffy István etnográfus a karcagi határban már 1921-ben kutatta a halmokat, s a következő megállapítást tette, mely ma is elfogadható: „… olyan 5- 10 méter magas, 20- 50 m átmérőjű, kúp vagy félgömb alakú képződmények, amelyek legtöbbször víz mellett, de vízmentes helyen terülnek el, s nagy százalékban temetkezőhelyek, sírdombok, őr- vagy határhalmok.”

„A tájföldrajzi szempontból egységes Kárpát-medence megannyi egyedi és különleges érték őrzője. Ezek közé tartoznak a kunhalmok is… Elnevezésük megtévesztő. Döntő többségük még jóval a kunok bejövetele előtt keletkezett. A fémkorszakok népei, a népvándorláskori kultúrák hagyományozták reánk a többezer éves, földből készült „piramisokat”. Egykori számukat a Kárpát-medencében negyvenezerre becsüljük. Főleg a vízjárta síkvidékeinken keletkezett igen sok kunhalom”- írja dr. Tardy János.

Hazai szakértője, kiváló és lelkes kutatója e témának dr. Tóth Albert . 1979-ben kezdte meg tanítványaival feltérképezni azokat a halmokat, amelyek még löszgyep-maradványokat őriznek. Tóth Albert kutató szerint „ a kunhalmok az alföldi táj sajátos, antropogén formakincsei”.

1984-től megyei tanácsunk is támogatta a területén lévő kunhalmainak tematikus, átfogó számbavételét. A munka sürgősségét az indokolta, hogy meggyorsult ezeknek a halmoknak a pusztulása: elhordás, beerdősítés, beépítés, mélyművelés stb. miatt.

A kunhalmok a figyelem középpontjába a 24/1991-es számú (az Alföld időszerű környezetvédelmi, tájvédelmi és tájhasznosítási kérdéseiről) Országgyűlési- és 3515/1991. számú Kormányhatározat kihirdetésével kerültek. Az 1996-ban megjelent a LIII. törvény a természet védelméről reményt adott a még létező kunhalomnak megmentésére, nevesítve is tartalmazta a kunhalmok védelmét. 1997-ben az ELTE Régészettudományi szakemberei a Környezetvédelmi Minisztérium Természetvédelmi Hivatalának megbízásából elkészítették a „Magyarország kunhalom katasztere” I. és II. kötetét, valamint a halmok elhelyezkedésének térképét is.

A kunhegyesi Képviselő Testület 51/1992. (VII. 23.) Kt. határozatában (az 1982. évi 4. törvényerejű rendelete alapján a természetvédelemről) kijelölte a védelemre érdemesnek tartott értékeket és felkérte az illetékeseket (tulajdonosokat, használókat) a fokozott védelemre. A képviselőtestület által kijelölt helyi természetvédelmi értékek: Kunhalmok: Gergely-halom, Törökbori-halom, Vágott-halom, Kettős–halom I., Cibak-halom, Hármas-halom, Jaj-halom, Kettős-halom II., Nagy-Purgány-halom . Az ellenőrzés azonban elmaradt, védendő halmainkra semmi sem figyelmezteti az arra járókat, földmunkákat végzőket, s tovább pusztulnak, ma-holnap hírük hamvuk sem marad, mert a kunhalmok többségét továbbra is szántják, itt-ott néha elhordják, vagy növényzetét birkákkal lelegeltetik, mint pl. az egykori Só út melletti Kőhalmot , ahol régebben dúsan nőtt az árvalányhaj, melynek mára hírmondója sem maradt. A Törökbori halmot napjaink virtuskodói teszik tönkre, akik különféle gépjárműveik erejét fitogtatva keresztülhajtanak a halmon, holott mellette földút vezet.

Egy ilyen jobb sorsra érdemes halomnál, a Kisfás-halomnál és a rajta álló építménynél, a tomaji kápolna romjainál jártam a XVII. Legénybot Alkotótáborban résztvevő diákokkal. A kápolnarom viszonylag könnyen megközelíthető és megcsodálható, értesülésem szerint ez a kunhegyesi cserkészek köszönhető, akik az egykori feljáratot megszabadították a gaztól.

A halom és az építmény Kunhegyes-Abádszalók határában gyönyörködteti még torzójával is az országúton haladókat, akik a Tisza-tó felé igyekeznek. Gróf Nemes János építtette a rajta álló kápolnát 1896-ban, a millennium évében az uradalmi cselédek és saját családja számára. Az épület tervezője Steindl Imre volt. A kápolnától a kastélyig gyönyörű fenyősoron vezetett az út. A II. világháború után a kastélyt és a környék házait az utolsó tégláig elhordták. Csak az imahely dacol az idővel továbbra is. 1965-ben még tartott benne misét Bollók Emil kunhegyesi esperes-kanonok úr, de még abban az évben összetörték a kápolna berendezését, feltörték a grófi család sírkamráit, a csontokat szétdobálták. Ezek maradványait a kunhegyesi katolikus templom kertjében helyezték el, reméljük örök nyugalomba. Az építménynek már nincs tetőszerkezete, ablaka, ajtaja, falait megbontották, a beomlott sírkamra veszélyesen tátong a felszín felé.

Ott jártunkkor éppen szántva volt a halom melletti terület, s persze a halom oldalából lecsípek ismét egy jó darabot. A területen látható, hogy kb. 8-10 méternyi részt már valaki a maga földjéhez szántott belőle az utóbbi évtizedekben.

Nagyon fontos lenne pedig, hogy ezeket a több ezer éves ember által alkotott tájelemeket, melyek történeti, tájképi, művelődéstörténeti és egyéb értékeket képviselnek, megmentsük a pusztulástól, s megállítsuk a halmok széthordását, s meggátoljuk meg a még fátlan halmok beerdősítését! Ne engedjük, hogy őseink lakóhelye, őrhelye, határjelzője, temetője az enyészeté legyen pont a mi időnkben, a mi felelőtlenségünk miatt!

           Víg Márta
középiskolai könyvtáros